Hát igen, az első SAJÁT digitális fényképezőgép. Amikor ezt a gépet vettem ez a kijelentés még nem volt annyira természetes az átlagfizetéssel rendelkező, átlagemberek körében, mint manapság. Nem volt ez olyan hihetetlenül régen - talán 2005-ben vettem ezt a kis fényképezőt - de akkor még egy ilyen "tudású" gép ára 90 ezer forint körül volt, míg ma ennek az utódja (S5800, vagy ilyesmi) - ha még lehet egyáltalán kapni - alig több mint 30 ezer. Röpke 4 év alatt a digitális fényképező is olyan mindennapos, és mindenki számára elérhető dolog lett, mint a dvd lejátszó, csilli-villi mobiltelefon, mp3 lejátszó. Ma már 90e-ért belépő szintű DSLR-t kapsz - aki meg csak "általános célú" fényképezőt szeretne, az már pár 10e-ért vehet egyet.
Mint azt korábban említettem, a saját géppel esztelen képkészítésbe kezdtem, és mivel ez a gép mindíg velem volt - nem kellett visszaadni senkinek - ezért már az utazásaimra is magammal vihettem, így a megörökíthető témák száma is szignifikánsan emelkedett. Míg az Olympussal 70-80%-ban macro fotók készültek - más kézenfekvő alany nem lévén - a Fuji-val ez az arány sokkal egészségesebben alakult az egyéb, nagyobb, távolabbi dolgok irányába.
Sokszor kaptam azt a bírálatot ismerőseimtől, hogy a képeimen nincsenek emberek. Ma sem nagyon vannak. Régen azért nem, mert nem érdekelt az emberek megörökítése, manapság az idegenek bizalmatlansága tart vissza inkább - több fotózgató ismerősöm találkozott ezzel a jelenséggel, hogy örülhet ha meg nem verik, mikor le akar fényképezni valakit. Az 5500-al készült képek között alig akad olyan amin valaki és nem valami látható. Ez igaz volt még a 9500-ra is, a 400D-s képek között azért már több portrészerűség található.
Az óriás mennyiségű kép készítésének pozitív és negatív oldala is volt - mely lényegében ugyanaz. Egyszerűen nem láttam át ennyi képet. Elmentem fényképezni, ezután felmásoltam a számítógépre a készterméket, majd hanglatomtól függő alapossággal végig néztem őket és így sok jó "nyersanyag" kiszelektálódott azon képek köréből, amiket utána megkülönböztetett helyre raktam. De mivel pont ezen okból csak a minőségre rossz képeket törlöm - életlen, sötét, stb... - ezért mikor nagyritkán van időm böngészni az archivumban néha ráakadok egy-két "gyöngyszemre".
Ez a kép is ilyen. A Mátrafüredi templom látható a képen, mely egy koratéli túrázgatásunk kiinduló helyszínétől állt nem messze. Eredetileg színesben készült, csak az utómunka során vált sepiássá. Ennek oka nagyon egyszerű, szinte soha nem készítek direktbe fekete-fehér, vagy bármilyen effektes képet, hiszen ez PS-al pillanatok műve csupán, és nem mindíg tudom előre megmondani - pontosabban szinte soha - hogy a kép színesben, FF-ben, vagy pl. sepiaban mutat-e a legjobban. Természetesen ennek az a hátulütője, hogy a nem túl megnyerő színes képben nem mindíg látom meg a kellemesebb FF/sepia képet, de azért törekszem rá, próbálom "multidimenziósan" szemlélni a nyers képeket. Jelen kép színesben meglehetősen bágyatag volt, pocsék fényviszonyok, gyenge télí színek, valamint túl sok minden minden volt rajta, így egy a középen futó utat és fákat jobban kihangsúlyozó vágást kellett megejteni, majd a gyenge színvilágot kicsit átalakítani, markánsabbá, kifejezőbbé tennni. A templom szándékosan nem kapott nagyobb figyelmet, rejtettségével talán némi többlettartalmat visz az egészbe.
Egyik kedvenc 5500-al készült képem, mely arra is megtanított, hogy többször érdemes egy "eltemetett" képet megvizsgálni, hátha többet ki lehet belőle hozni...
