Az 5500-as Fujit hamar kinőttem, bár ez így nem teljesen igaz, hiszen nem is nagyon vettem a fáradtságot, hogy teljesen kiismerjem azt a gépet, de szükségét éreztem, hogy váltsak egy nagyobbra, jobbra, okosabbra, szóval lehet, hogy inkább megalománia volt az ok, mint a fényképezőgép gyengesége. Tudásban természetesen a 9500 messze felülmúlta a kistestvért, és ha már ekkora fényképezőt vettem nagyobb késztetést éreztem magának a szerkezetnek a megismerésére, határainak a feltérképezésére. Ez többé-kevésbé sikerült is. Tisztában voltam vele, hogy mit tud a 9500-as, de csak ritkán voltam annyira lelkes, hogy az auto módból másba kapcsoljam és én "kínlódjak" a rekesz, záridő, stb., beállításával. Mint korábban írtam ez a lépés végülis kihagyható lett volna - mármint kompakt után csúcskompakt és nem egyből DSLR. Rengeteg kép készült ebben az időszakban is, mégis úgy érzem kevesebb igazán jó képet sikerült alkotnom ezen kb. 1 év alatt, mint korábban, illetve manapság. Bár ennek az oka lehet az is, hogy akkoriban csak szimplán nem találtam annyi jó témát, már sokmindent lekaptam az 5500-al és nem akartam magam ismételni, vagy nem vizsgáltam át elég alaposan az elkészült képeket, és túl könnyen mondtam rájuk a "halálos" ítéletet. Maga a 9500 egy szeretnivaló, megbízható, jól teljesítő szerkezet volt, mely sok helyen kapott kemény bírálatot a "szakértőktől", én mégis kedveltem, örömmel használtam.
A felső kép egy tesztkép. Kibontottam a gépet, beraktam az aksit, kimentem az akkori albérletem erkélyére, majd lefotóztam a naplementét. Jó ideig meg sem néztem hogy sikerült, hisz csak vagtában lett ellőve, de azután láttam, hogy igencsak jó lett. Persze némi utómunka ezen a képen is történ, mivel a panelházakat le kellett vágni a kép aljáról és oldalairól, valamint a vörös színre is ráhúztam egy kicsit, de összességében egy biztató lökést adott nekem, hogy gyorsan megbarátkozzam ezzel a fényképezővel, és ne bánjam az érte kiadott - számomra - elég borsos árat. Mai napig ezt tarom az egyik legjobb 9500-as képemnek, és az általam megörökített naplementék között is ott van a top 5-ben.
A második kép Pécs belvárosában készül. A barátnőmmel nyaraltunk arrafelé, és a pécsi székesegyház ajtaján láttam meg ezt a nem túl apró kilincset, mely egy templomhoz méltóan tiszteletet parancsoló látványt nyújtott. Gyors, egyszerű, mégis hatásos kép lett belőle kellemes színvilággal. Talán ez a kép a legnagyobb kedvencem ebből az időszakból...
