Nagyjából 2003 óta foglalkozom fényképezéssel. Kezdetben egy ismerősöm kölcsön Olympus kameráját használtam, illetve a saját 1.0 noname zseb-filmes-fényképezőmet, mely utóbbi nem sok teret hagyott a kibontakozásra.
Miután elkezdtem dolgozni megvettem első saját digitális gépemet, egy Fuji S5500-at, mely nagyjából az addig használt Olympussal volt egy szinten. Ekkor már beindult a nagyüzemi fényképezés, bár sem a fotóelmélettel-azzal még a mai napig sem nagyon-, sem a gép technikai paramétereivel, sem a képek "utókezelésével" nem foglalkoztam sokat, csak kattintgattam orrvérzésig. Tapasztalatszerzésre jó volt ez a kb. 1 év-ez után cseréltem le az 5500-ast-hogy nagyjából lássam mit, mikor, merről, hogyan érdemes lefényképezni, hogy mutasson is valahogy az elkészült képen. Természetesen az elkészült képek garmadájának csak elenyésző része lett elviselhető minőségű/színvonalú.... és ez az arány az évek során sem változott túl sokat, bár némi aránybeli javulás tapasztalható.
Az 5500-as Fujit egy 9500-as Fuji-ra cseréltem. Ezt a lépést bántam is később meg nem is-azaz hogy nem egyből DSLR gépre váltottam. DSLR ellen szólt az akkor még igen borsos ár (bőven 200e felett, nem beszélve az egyéb kiegészítőkről), illetve hogy akkor még nem tudtam, mennyire komolyan érdekel engem az egész fotózkodás, ergo érdemes-e százezreket beleinvesztálni egy olyan hobbiba, amelyet idejekorán megunok. A jelenből visszatekintve egyértelműen érdemes lett volna meglépni ezt a lépést, de a 9500-as gépnek is meg volt az a haszna, hogy akkori csúcskompakt lévén tudása és kezelőszervei valamelyest hasonultak egy akkori-és mostani-DSLR-hez, azaz erről a gépről nem volt olyan nagy probléma váltani. Maga a 9500-as egy egybe-rendbe gép volt, és bár sokan szidták, én szerettem vele dolgozni. Fotóstudásom elméleti síkú fejlesztése ebben az időszakban sem nagyon haladt előre, de a gép tudását már jobban kihasználtam, bár full-automata módból még ezt a gépet sem nagyon kapcsoltam át másra. A számítógépes utómunkálatokkal is elkezdtem megismerkedni, rájöttem pl., hogy egy egyszerű vágás mennyit dobhat a képen, illetve Photoshop is előkerült, melyben a tudásom még ma is elmarad a minimálistól...
Újabb szűk 1 év után felkészültnek éreztem magam egy DSLR gép kezelésére. Ez kishitűen hangozhat, de nem bánom azt a 2-3 évet, amit kompakt géppel töltöttem. Természetesen ma már ha valaki tőlem kér tanácsot, hogy milyen gépet vegyen, és komolyan gondolja a fényképezgetést, annak csak DSLR-t javalok kezdésnek-már ha anyagilag megengedheti magának-, mert előbb-utóbb úgyis egy ilyen masinánál fog kikötni.
Tehát a 9500-at eladtam, és egy Canon 400D-t vettem 18-55-ös kitobjektívvel, valamint egy Sigma 70-300-as APO DG macro-val. Ennyire volt pénzem-meg ennyit kaptam a banktól aki besegített:). A váz még ma is ugyanaz, persze folyamatosan tervben van a csere, de financiális okokból ez mindíg tolódik. Nem igazán látom értelmét 40/50D-re cserélni ezt a vázat-bár lehet hogy ez lesz valamikor-, a fullframe vázak árai pedig számomra megfizethetetlenek. Miért Canon és nem Nikon (vagy más)? Ez volt szimpatikus. Evidens, hogy 100.000 pro és kontra vélemény olvasható minden gyártóval kapcsolatban, de szerintem minden géppel lehet jól fényképezni, csak tudni kell használni, és ebből következően pusztán a személyes szimpátia dönt végül egy adott típus mellett.
A 400D a több évnyi kompaktozás után óriási élmény volt számomra. Aki ilyen géppel kezd és előtte nem birkózik gyengébb képességű masinákkal nem is tudja igazán értékelni hogy mennyire más ilyesmivel fotózni. A 400D-t a használati útmutatóval kezdtem, hogy mindent tudjak, mi mire való és ki tudjam használni a benne rejlő plussz lehetőségeket, illetve szereztem néhány fotóelméleti könyvet is, bár ezekben csak néhány, számomra használható információt találtam-a könyvtár még fejlesztés alatt...
Viszonylag hamar szembesültem az egyéb kiadások szükségességével, azaz a meglévő objektívjeim nem túl fényes tudásszintjével. A 18-55-el igazából nem is volt különösebb problémám, mert elég szépen muzsikált, de a 70-300-as Sigma kiábrándító volt számomra. Ezért először ezt cseréltem le egy Canon 70-200 f4 L-re, majd a 18-55 helyett vettem egy 17-40 f4 L-t, illetve nemrég szereztem be egy Sigma 50 f2.8 EX DG macro-t, mivel a kompaktos időszakban nagyon hozzászoktam a macro fotózáshoz, és ezen lelkesedésem még ma is megvan. A készletet egy Canon 430 EX vakuval tettem számomra elégségesen kompletté. Természetesen a sok kütyü árából egy jobb vázat is vehettem volna, de a jobb lencse = jobb kép, így inkább erre költöttem. Valamint a Sigmát leszámítva a cuccok beszerzése külföldről történt meg az akkori kedvező forint/dollár árfolyam mellett, így jelentősen kedvező áron (Mo-i árakhoz képest ~150e ft árelőny) kerültek hozzám.
70-200 f4 L: miért ez? Relatíve olcsó, nagyon jó képe van, gyors, megbízható. Természetesen egy ennél erősebb lencse sem sértette volna az érzéseimet, de sajnos anyagi kereteim nem végtelenek-és ez minden objektívem kiválasztásánál az egyik első szempont volt.
17-40 f4 L: Nem túl nagy, masszív, stabil, gyönyörű képű lencse, amit mikor felraktam a 18-55 helyett olyan minőségi javulást hozott a képekben, mintha vázat cseréltem volna. Elég sok alternatíva volt ezen lencse helyett, de végül mellette döntöttem.
50 f2.8 EX DG macro: ár/teljesítmény, 1:1 nagyítás, éles kép.
A 400D-vel alapvetően meg vagyok elégedve-persze elviselnék egy 5D-t/5D MkII-t-és már az objektívek is kielégítően teljesítenek, így manapság a gyenge képekért leginkább magamat okolhatom.
