Ez a kép a korai zsengék egyike, a még nem saját Olympus géppel készítve. Sajnos a pontos típusát nem jegyeztem meg az olympusnak, de 3 Mpixel körül teljesített 10x-es optikai zoom-al, és kb. 3 cm-es macro-val. Mivel ez a fényképező csak ritkán, és rövid időszakokra volt nálam, ezért utazgani nemigen tudtam vele, így lokális témákat voltam kénytelen megörökíteni. Ilyen például a saját kertünk növényzete, mint ami ezen a képen is látható. Odáig már ezzel a géppel is eljutottam, hogy mutatós témákért nem feltétlenül kell egzotikus tájakra utazni - de azért ha majd megengedhetem magamnak elutazok olyan helyekre is:) - inkább csak nyitott szemmel kell járni, és akkor beleütközhetünk valami érdekesbe.
Maga a kép nem forradalmi, újszerű vagy ilyesmi, egy egyszerű eső utáni növénymacro, nekem mégis tetszik mind a mai napig, és nem csak azért, mert ez az egyike az első általam készített, elviselhetően mutatós képeknek, azaz saját fejlődésem egyik számomra fontos lépcsője, hanem mert tényleg kellemes kis fotó...
Vágás itt nem történt, PS-ban a készítés után évekkel lettek a színek, a kontraszt és az élesség valamennyire megbuherálva, talán kissé túlzott mértékben is, hiszen természetesen én is beleestem abba a hibába, hogy miután felfedeztem a képmahináló programok néhány tulajdonságát, azokat előszeretettel alkalmaztam ha kellett, ha nem, és igen gyakran a szükségesnél nagyobb mértékben. Ezen betegségemet manapság próbálom legyűrni és mértékletesen alkalmazni ezeket, melybe két dolog segít, egyfelől ma már a nyers képek is sokkal jobb minőségűek, köszönhetően a jobb minőségű felszerelésnek, másfelől a régebbi - módosított - képeket visszanézve azok gyakran bántóan kontrasztosak, színesek, melyek egyes fotómegosztó oldalon ugyan nagy sikert aratnak, de nekem ma már inkább zavaróak, mint megkapóak...
