Bár nem sokkal ezelőtt azt írtam, hogy nem sok értelmét látom annak, hogy a 400D-t lecseréljem egy egyel nagyobb vázra (azaz 40D/50D-re), de mégis ez történt. Az ok egyszerű: ennyi pénzem van. Full frame-re váltani még évekig nemigen lesz esélyem, vagy ha lenne is annyi pénzem, ezer más fontosabb dolog van amire költtenem kell, így marad a köztes megoldás.
Kb. 2 hete hirdettem meg a 400D-t és a múlt hét végén el is vitték a kicsikét. Aki megvette nagyon örült neki, a felesége kevésbé:). Kb. az lehet a helyzet a családban, mint sok helyen máshol (pl. nálunk is), hogy apu rá van izgulva a témára, a fényképezésre, a kiegészítők vásárlására, anyu meg unott arcal álldogál a háttérben.
Akárki akármit mond erről a kategóriáról ("belépő szintű DSLR"), hogy nem is tükörreflexes, gagyi, semmit nem tud, gyenge a képe, stb., saját tapasztalatom szerint egy JÓ gép, jól és könnyen használható, majdnem mindent tud amit a nagyok (de csak majdnem), és lehet vele szép/jó képeket csinálni (ehhez persze azért egy legalább közepes objektív sem árt). Természetesen megvannak a hátrányai is (fizikálisan gyengébb konstrukció, rövidebb élettartam, szűkebb lehetőségek a funkciók tekintetében), de azért nem igaz, hogy semmire sem jók ezek a gépek, főleg egy átlag magyar hobbifotós pénztárcáját is figyelembe véve. Ezerszer inkább ilyen fényképező, mint akármilyen csúcskompakt!!
Nem tudom pontosan mennyi ideig volt meg a 400D, de sok örömet szerzett (különösen azután, hogy tudtam jó minőségű objektíveket is venni hozzá, akkortól már szabályosan élt a szerkezet), és mivel ki is tanultam a használatát, így okosodtam is fotózás terén valamennyit (remélem).
A jövő pedig Canon 50D. Sok választási lehetőség nem volt. 40D, vagy 50D. 500D felejtős, full frame-ről fentebb írtam, a meglévő objektívek miatt pedig a márkaváltás szóba sem jött (valamint én személy szerint még mindíg Canon szimpatizáns vagyok, úgyhogy nem is gondolkodtam más gyártóban). A választás előtt elmerültem a mellette és ellene szóló érvek tengerében, főleg azért "hivatalos" teszteket olvastam, nem fórumokat, mert ez utóbbiakban leginkább csak végtelen fikázás megy, akármiről is szól az adott topic, és javarészt olyanok szólnak hozzá, akik élőben nem is láttak olyan gépet, nem hogy használták volna. A legnagyobb dilemma, hogy a 15 MP-es szenzor (meg a néhány 40D-vel szembeni extra) megéri-e a plusz ráfordítást, illetve, hogy az APS-C szenzor elbír-e egyáltalán 15 MP-t. A talált írások, tesztképek, illetve néhány, 50D-t tényleg használó ember elbeszélése alapján a válasz az igen felé húzott, így egy 50D-t vettem egészen pontosan ma. Ebből kifolyólag saját tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, leszámítva azt, hogy kinézetre ez a gép azért sokkal inkább kelti "komoly" fényképező benyomását, jobb a fogása, masszívabb a felépítése, mint a 400D-é volt, de ezt látatlanban is tudtam.
Szóval felszerelés terén most vagyok egy szinten a magukat a fényképezés iránt komolyan érdeklődő, de azt hobbi szinten művelő, nem multimilliomos, de az átlagnál nagyobb pénztárcájú fotósokkal. Ezt a felszerelést (értve ez alatt mindent, gép, objektívek, vaku) is érheti kritika, de sajnos a magyar realitást figyelembe véve én nagyon szerencsésnek nevezhetem magam, hogy ennyit tudtam a hobbimra költeni, hisz a többség már akkor örül, ha komolyabb kompaktot, esetleg belépő szintű DSLR-t tud venni kit objektívvel.
Meglátjuk ez a szint megjelenik-e a képeken is...
